Szerzők

Nos, hogy mit is tudok mondani magamról? 17 éves vagyok, jövőre fejezem be a gimnáziumot, amit egyébként nagyon szeretek, mivel már nincsen fizikánk. Alig várom a szalagavatónkat (Idő közben megvolt *-*). Tudjátok, minden lány álma, hogy egyszer szép, fehér ruhában keringőzzön. (Oké nem mindenkié, a legtöbbé.) A kedvenc tantárgyaim a Magyar és az Informatika, egyszerűen imádom őket. Szabadidőmben szeretek írni - erre jó bizonyíték a sok blogom - olvasni, és zenét hallgatni - leginkább popot, musicalt és klasszikusokat - és a gépnél ülni.

Könyvek tekintetében szinte minden evő vagyok, ha egy könyv fantasztikus, utópisztikus, romantikus vagy mind a három egyszerre.

Több, mint egy éve írok, a lehetőséget pedig köszönöm Rutának, aki bevett az előző kritikás blogjába. Igazából szeretem csinálni, mert sok érdekes történettel találkozom, a még annál is több sablon mellett, mert sajnos igen, vannak ilyenek is. Szerencsére viszonylag nagy a tűrőképességem határa, így a sablon történeteket is végig szoktam olvasni, hátha okoznak meglepetést.

Amikor pedig a kritika megírásra kerül a sor, őszinte vagyok, de valamilyen szinte kíméletes is, mert nem akarom, hogy valaki azért hagyja abba a blogja írását, mert én azt mondtam, hogy pocsék. Még nem történt velem ilyen, de több helyen láttam, ezért szeretném elkerülni. Mind a mellett a kíméletesség mögött kíméletlen őszinteség van, nem fogom valamire azt mondani, hogy szép, ha ronda. Nem fogom valamire azt mondani, hogy jó, amikor pocsék és nem fogok senki, ismétlem senkit sem az egekig magasztalni, csak ha tényleg megérdemli a blogja. 

Megjegyzés: most nagyon bátornak tartom magam, hogy ki merem jelenti; Igen is szeretem a One Direction-t, DE ez nem jelenti hogy minden velük foglalkozó blogot imádni fogok, SŐT, talán még kritikusabb leszek, mint eddig. Szóval úgy vigyázzatok. 

*elolvasgatja a többiek írását és rájön, hogy az eddigi bemutatója borzalmas volt*
Na jó, szóval akkor nem szeretek magamról beszélni, mert nem vagyok benne jó. 14 éves vagyok hogyha szerencsém lesz média szakon tanulok a következő évtől... ha nem akkor akkor nem tudom.
Anyáskodó vagyok, és aggódó, állandóan, néha meg gyerekesen levágom a hisztit. Néha meg bőgök, csak úgy a semmi miatt, mert rosszabbul érzem magam. Aztán meg nevetek. 

Szeretek kritikát írni, úgy érzem, hogy elismerés, ha valaki az én véleményemre kíváncsi. Azt hiszem nem szabad valakit megszidni egy kritikában, mert nem az a dolgunk. Segítenünk kell, tanácsokkal ellátni az embereket.
Öhm... szeretem a musicaleket a kedvencem a Spring Awakening, London cast változata, istenem Iwan Rheon... a szerelmem. Még nagyon szeretem a Nyomorultakat is, a könyvet is elkezdtem olvasni. Imádok olvasni, legszívesebben horror féleségeket, mint például a Vérbe öltözött Anna, és a disztópiás regényeket, és az elgondolkoztatóbb műveket, Árnyalatnyi remény, A Szoba, és a történelmi könyveket, Philippa Gregory könyveit főként. Az animékat is szeretem, a képem az Usagi Dropból származik, iszonyatosan aranyos, mégis szívbemarkoló története van. Mostani másik nagy kedvencem a No. 6, Nezumi és Shion az OTP-m.
Sok sorozatot nézek, a TVD-t pont nem, de TW szeretem, bár inkább csak Isaac és Stiles miatt, az AHS is nagy kedvencem... azt hiszem sorozatokban majdhogynem mindenevő vagyok.
Vegetáriánus vagyok, egyáltalán nem eszek húst egyszerűen kegyetlenségnek érzem, halat, kagylót meg ilyet se eszek. És most már tényleg nem tudok mit mondani.

Nem tudom, milyen bevezetést írhatnék magamról, szóval, in medias res: 20 éves vagyok, öregebbnek érzem magam ennél, de néha úgy viselkedem, mintha jóval kevesebb lennék. Jelenleg török szakos egyetemista vagyok (ne kérdezd, miért pont ezt választottam, magam sem tudom), imádok mindent, ami a múltból ránk maradt (műtárgyak, épületek, történetek, kultúrák, vagy bármi más), és bár biztos nem így lesz, minden vágyam művészettörténettel foglalkozni.
Szabadidőm nagy részét a társadalomtól elvonulva, otthon kuksolva töltöm, hol könyveket bújva, hogy sorozatmaratont tartva, hol idióta k-pop zenét hallgatva, hol pedig a nyulaimat próbálva rendre nevelni. Leginkább az író zsenialitását is sejttető regényeket (főként Dan Brown); szövevényes, sok szálon futó, titkokkal és árulásokkal teleszőtt történeteket (például A tűz és jég dala); a túlélőhorrorokat (The Walking Dead) valamint fantasy sztorikat (A végzet ereklyéi) falom bőszen.
Kritikaírásban még új vagyok, de épp ezért próbálok körültekintően, mindenre odafigyelve olvasni a történeteitek. Úgy vélem, a kritikaíró feladata, hogy ne csak a hibákat lelje meg, hanem előrébb gondolkodva azt is lássa, hogyan lehetne ezeket kiküszöbölni. Igyekszem minél pozitívabban hozzáállni a blogokhoz, de nem fogom agyondicsérni azt, ami egyáltalán nem érdemelné meg